Láng Orsolya - Személyes okok

La'ng Orsolya verseiben besze'lgete's van. Nem kell hallgato'znunk, a szeme'lyes okok ra'nk ce'loznak. De ve'gu¨l megoszthato'-e az egyu¨ttle't? A szeretetu¨nk, a ke't to¨ro¨tt felu¨nk, a pontos te'vede'sek, a la'bon kihordott meghittse'g, a sze'nfekete bi'rva'gy, a csontfehe'r gya'sz? Ke'pes-e legala'bb a ko¨lte'szet visszanyerni belo?lu¨k valamit? Tala'n igen. Mert a besze'lgete's nem o¨sszefoglala'sa a napnak, nem a terveink lelta'rja, nem felgo¨ngyo¨li'tett szo?nyeg. Minden valo'di besze'lgete's titkos e'let, benne a Ma'sik a'ltal szi'nro?l szi'nre ismerju¨k fel: o¨nmagunkat. A'tla'tunk, ahogy Hans Castorp madame Chauchat teste'n. Az elveszi'tett ido?t pedig mintha e'ppen azzal menthetne'nk meg, hogy a se'ta'nkba – amikor gyalog elo?ztu¨k az e'jszakai ja'ratot – belereggeledik. Persze az ilyen fontos besze'lgete'sek alkalma'val is ke'nytelenek vagyunk tudni, hogy apro' dolgainkban – hia'ba vigya'zunk ra'juk – bee'pi'tett ele'vu¨le's van, az a'tmenetik ko¨do¨s ideje. Pro'ba'lunk u'gy e'lni, hogy to¨rte'net legyu¨nk. Fehe'r Rena'to'