A VÁCI EGYHÁZMEGYE ZSINATAI ÉS PAPI TANÁCSKOZÁSAI A 19. ÉS 20. SZÁZADBAN

Magyar Történelmi Emlékek – Értekezések – Okmánytárak – Egyháztörténeti Források (14. kötet) Összeállította: Lénár Andor MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2017 A Váci egyházmegye területén 1675 után majd két és fél évszázadon át nem rendeztek egyházmegyei zsinatot. A 19. században széküresedés idején tartott papi tanácskozások ugyanis kánonjogi érte?lemben nem tekinthetők szinódusnak. A két világháború közötti Magyarországon Hanauer Árpád István váci püspök vállalkozott elsőként arra, hogy az 1917-es Codex Iuris Canonici alapján egy?házmegyei zsinatot hívjon össze, ami az 1920-as években mintául szolgált más egyházmegyék számára is. Szándékát a nehéz törté?nelmi szituációval, a lelkipásztorkodás problémáival, valamint a papság fegyelmének helyreállításával indokolta. A főpásztor 1921-ben, 1930-ban és 1940-ben hívta össze papjait, azonban betegsége a harmadik szinódus megrendezését már nem tette lehetővé. A szocializmus évtizedeit követően újabb egyházmegyei zsinatra csak 1995-ben kerülhetett sor. A dokumentumokat Lénár Andor törté?nész dolgozta fel „A magyar katolikus egyház zsinatai és nagy?gyűlései 1790–2010” című OTKA-program keretében. A kötet adatai: Formátum: 172 x 245 mm Kötés: kemény táblás Megjelenés éve: 2017 Terjedelem: 576 oldal